Legyünk-e türelmetlenek?

  • Kálmán C. György
  • 2013. augusztus 24.

Első változat

Mit szóljunk Bajnai és Mesterházy (újabb) meccséhez? Meddig legyünk türelmesek?

Sokan ismerik az agresszív kismalacos vicceket. Az egyik legismertebb így hangzik.

Beleesik az Agresszív Kismalac a szakadékba. Arra jár a Nyuszi, észreveszi az Agresszív Kismalacot, és így szól hozzá:

Semmi baj, Agresszív Kismalac, mindjárt hozok segítséget, várj egy kicsit.

Mire az Agresszív Kismalac dühösen visszakiabál:

Nem várok!

Ebből a viccből valamelyest fény derül az Agresszív Kismalac jellemére. Igaz, hogy valóban agresszív – de emellett nehezen tagadhatjuk meg az elismerésünket individualizmusától, energikusságától. Nem néz szembe a realitásokkal? Rosszul méri fel a helyzetet? Igaz, de ugyanakkor ragaszkodik az önálló, irányítástól független cselekvéshez, senkire nem akar rászorulni; olyan helyzetben mutat erőt és határozottságot, amikor mások kétségbeesnének. Szóval: nem (vagy: nem egyszerűen, nemcsak) hülye, hanem azért a rokonszenvünket is kivívja.

Vagy itt ez a másik:

Az Agresszív Kismalac odalép a Fagylaltárus Nyuszihoz.

Adj egy fagyit!

A Fagylaltárus Nyuszi így válaszol:

Milyet kérsz, kismalac? Van csokis, epres, vaníliás, kókuszos…

Az Agresszív Kismalac ráförmed:

Sok a duma! Fagylaltot!

Az Agresszív Kismalacnak – egyrészt – igaza van: dögmeleg van, süt a nap, a kismalac izzad, mint… mint egy malac, valami hidegre és édesre vágyik, azonnal, a részletek nem érdeklik. Másrészt viszont tudhatná, hogy (elvileg) a hideg és édes fagylaltok nem csak színben különböznek egymástól, és ha van választék, a Fagylaltárus Nyuszinak kötelessége ezt a vevő tudomására hozni. Nincs olyan, hogy fagylalt általában – csak bizonyos színű (és jó esetben: ízű) fagylalt van.

Ha tehát a Bajnai–Mesterházy-csörte végtelen elégedetlenséggel és szomorúsággal tölt el bennünket, és – mert meleg van, izzadunk, elegünk van az egészből – gyorsan valami hűsítő és édes eledelre vágyunk, ez teljesen érthető; magunk is olyanok vagyunk, mint az Agresszív Kismalac. Sok a duma, ide a fagyival. Viszont az is érthető, hogy a Fagylaltárus Nyuszi azzal kecsegtet: nemcsak a színük, de még az ízük is különbözik a hideg gombócoknak, fontoljuk meg, hogyan döntünk.

Nem vagyok agresszív típus, de szerintem is: ide a fagyival. Legfeljebb odavágom, vagy másikat veszek.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.